Manapság ritkán használnak alumíniumvezetéket a házak és lakások elektromos szereléseihez. A felújítási munkálatok során ki kell cserélni. Nem ritka azonban, hogy a munkát részben végzik el. Ekkor felmerül a probléma: hogyan kell összekötni a réz- és alumíniumhuzalokat.
Tartalomjegyzék
Milyen problémák merülhetnek fel az alumínium és a réz összekapcsolásakor?
Annak a kérdésnek a megválaszolásakor, hogy a réz összekapcsolható-e alumíniummal, emlékeztetni kell arra, hogy a réz- és alumíniumhuzalok sodrásakor a következő problémák merülnek fel:
- Csökkentett elektromos vezetőképesség. Az alumínium aktív fém, és normál körülmények között egy oxidfilm borítja, amely alacsony vezetőképességű. A réz nem rendelkezik ezzel a tulajdonsággal.
- A kapcsolatok gyengülése. A lerakódás gyengíti az érintkezőket. A rézvezetők nem képeznek ilyen filmet, és ezért elektrokémiailag inkompatibilisnek tekinthetők.
- Tűzveszély. Amikor azon tűnődünk, hogyan lehet az alumíniumhuzalt rézhuzalhoz csatlakoztatni, nem szabad elfelejteni, hogy a vezetékeken képződött oxidlerakódások között elektromos érintkezés van. Idővel a fémek elkezdenek felmelegedni, ami tüzet okoz.
- Elektrolízis. Ha a rendszert párás környezetben üzemeltetik, a csatlakozás romlani kezd, és tűzforrássá válik. A korrózió elsősorban a vezetékek alumínium részeit érinti. A rendszeres fűtés és hűtés repedéseket okoz a szigetelőfonatban, és a csatlakozást oxid- vagy sóréteg borítja, ami felgyorsítja a degradációt.
- Vezető korom képződése. Ekkor a kapcsolat megszakad, és tűz ütött ki a házban. Száraz környezetben ez a folyamat akár évekig is eltarthat. Ha magas a páratartalom, a tűz néhány hónap alatt ki fog égni.
Vezetékek bekötési módszerei különböző vezetékekhez
Réz- és alumíniumkábelek csatlakoztatása:
- más fém felhasználásával;
- megakadályozza a káros oxidlepedék kialakulását.
A második esetben speciális vegyületeket használnak, amelyek képesek megvédeni a fémet a nedvesség és az oxidáció hatásaitól. A paszták megakadályozzák, hogy az ízületek tönkremenjenek. A tűz elleni védelem másik módja a bádogozás. Az ónozott többmagos kábeleket egymagos alumíniumkábelekkel lehet sodorni. A csatlakozáshoz egy speciális szerszámot is használnia kell:
- Fogók. A padlódobozban lévő alumínium emelkedőhöz való csatlakoztatásra szolgálnak. A csapoló terminálok lyukasztott vagy nem lyukasztott kivitelűek. A készülék egy közbenső lemezzel van ellátva, amely megakadályozza a két fém közötti érintkezést. Néhány terminált pasztával kezelnek. Néha nem szükséges speciális vegyületet használni.
- Rugós és önfeszítő csatlakozók. A különböző fémekből készült vezetékek csatlakoztathatók és összeilleszthetők aljzattal ellátott csatlakozók és válaszlemezek segítségével, amelyek elválasztják az alumíniummagokat a rézmagoktól.
- Csavarok. Csavarkötés esetén a huzalok közé rozsdamentes vagy horganyzott acél alátétet kell helyezni.
Csatlakozócsíkok
Kapocscsíkok állnak rendelkezésre:
- Eldobható. Ezeket a vezetékeknek a csatlakozódobozokban való csatlakoztatásakor és a csillárok felszerelésekor használják. Erőt kell kifejtenie ahhoz, hogy a vezetékeket a készülék nyílásába illessze. Még nehezebb a kábel eltávolítása a csatlakozótömbből.
- Újrafelhasználható. Olyan karral vannak felszerelve, amely lehetővé teszi a kábel többszöri behelyezését és eltávolítását. Ezt a típusú aljzatot akkor használják, ha több különböző fémből készült vezetőt csatlakoztatnak. Ha a munkát nem megfelelően végezték el, a csatlakozást újra meg lehet csinálni.
Az eljárás a következő
- a kábelről eltávolítják a szigetelőbevonatot;
- A magokat fémes fényűre csupaszítják;
- az újrafelhasználható csatlakozóblokk karja felemelkedik;
- a vezeték megtisztított részét a megállóig behelyezzük a csatlakozótömb furatába;
- a kar visszatér eredeti helyzetébe.
Fűrészelés
Ebben az esetben csőhüvelyeket használnak a vezetékelemek biztonságos és biztonságos összekötésére. A kábelek csatlakoztatásához prés, mechanikus, hidraulikus vagy elektromos fogó szükséges. A telepítés tartalmazza:
- a hüvely kiválasztása és a szerszám beállítása;
- a drótokat lecsupaszítva a fonatokról;
- A vezetékek lecsiszolása (csiszolópapírral);
- kvarc-vazelin vegyület alkalmazása;
- A kábelvégek behelyezése a szegecsbe;
- Krimpelés (egyszerű szerszámmal több krimpelést végeznek rövid távon, jó szerszámmal egyetlen krimpelést végeznek);
- Az ízületek szigetelése.
A vezetékeket ellentétes oldalról kell behelyezni a hüvelybe úgy, hogy az illesztés a csatlakozó közepén legyen. A vezetékek az egyik oldalról behelyezhetők. A hüvelyes csatlakozást néha anyakapcsok használatával helyettesítik, de ez utóbbiak kevésbé megbízhatóak. Idővel a szegecs meglazul, ami növeli a tűzveszélyt.
Csavarozott csatlakozás
Ez a módszer tartós rögzítést biztosít, ha betartja a beépítési szabályokat. Szükséged lesz 2 sima alátétre, 1 rugós alátétre, egy anyára és egy csavarra. A vezetékeket megtisztítják a szigetelőanyagtól. Helyezze a rugós alátétet a csavarra, amelyet az egyszerű alátétbe helyez. Az alumíniumkábel végét gyűrűbe tekerjük, és a gyűrűt a csavarra csúsztatjuk. Ezután felhelyezzük az alátétet, és rácsavarozzuk az anyát. A tömör drótot kezdés előtt vonja be forrasztóanyaggal.
Forrasztás
Ez egy biztonságos és technológiailag fejlett eljárás, amely garantálja a minőségi ízületet. Forrasztás előtt a magokat megtisztítják a fonttól és az oxidfilmtől. Ha szükséges, a kábeleket ónozzák, lazán sodorják, fluxussal kezelik és forrasztják. Az alumínium- és rézhuzalokat nem szabad savas folyasztószerrel összekötni. A vegyület roncsolja a fémeket, csökkentve a kötés szilárdságát. Szigetelje a kötést a szokásos módon.
A kültéri kapcsolat sajátosságai
A szabadban végzett munka során a vezetékek ki vannak téve a légköri csapadéknak, magas és alacsony hőmérsékletnek, szélnek. Ezért a szerelési munkák elvégzésekor olyan zárt szerkezeteket kell használni, amelyek nem érzékenyek az UV-sugárzásra és a magas páratartalomra. A vezetékek tetőn, homlokzatokon és oszlopokon történő csatlakoztatásakor átütő kapcsokat használnak.
Kapcsolódó cikkek:
