Az egy- és többvezetőjű kábelek felépítése, rendeltetése és alkalmazási területei eltérőek. Minden egyes típusra követelményeket és minősítéseket állapítanak meg. Az egy- és többvezetőjű kábelek közötti különbség a fizikai tulajdonságokban, a telepítés és a működtetés módjában rejlik.
Tartalom
Rugalmassági osztály
A tömör és a sodort kábelek specifikációját tisztázni kell, hogy jellemezni lehessen őket. Az építési paramétereket szabályozási dokumentumok szabályozzák. A GOST 22483-2012 szabvány olyan paramétereket határoz meg, amelyek lehetővé teszik ezek típusok és kibocsátások szerinti osztályozását.
A kábelek alakváltozással szembeni ellenállásának jellemzésekor a rugalmassági paramétert használják. A rugalmassági osztályokat a paraméterek alapján különböztetik meg. Az ipari termelésben használt törzsek az 1. osztályba tartoznak.
A második osztályt a nagyobb rugalmasság jellemzi, amelyet több vezeték alkalmazásával érnek el. A 3., 4., 5. és 6. osztály esetében a kritérium a szálak száma és átmérője. A nemzeti szabvány meghatározza az egyes szálak maximális átmérőjét.
A PV-1 minőségű huzal az 1. osztályba tartozik. Egyetlen vezetőszálból áll, amelyet egy szigetelőanyag-réteg borít. A KOG egy rendkívül rugalmas, vékony szálakból álló 6. osztályú kábel.
Ahhoz, hogy megértsük az egyvezetékes és a sodrott kábel közötti különbséget, nézzük meg a műszaki paramétereket, példaként a 3. és az 5. osztályú anyagokat használva, 1 mm² keresztmetszettel. A 3. osztályú huzal meghatározott számú, a szabványt meg nem haladó átmérőjű szálból áll.
Az 5. osztály esetében ez a szám 0,21 mm, és ennek megfelelően több egyedi fémszálat tartalmaz. Számuknak 7-nél nagyobbnak kell lennie, és különbözniük kell a 2. osztályúakétól.
A szálak áram- és hővezető anyagokból készülnek. A legfeljebb 1 mm² névleges keresztmetszetű anyagok nem használnak alumíniumot. A közművek telepítéséhez minden anyagosztályban fémbevonattal ellátott és fémbevonat nélküli, izzított rézszálakat használnak.
A 16 mm² és nagyobb keresztmetszetű alumínium kábelek szintén rugalmasak, és több szálból állhatnak.
Egyvezetékes kábel
Az egy monolitikus fémszálból álló kommunikációs kábelezési anyagok telepítési típusúak; ezeket tartósan telepítik, a későbbi elmozdulás lehetősége nélkül. A kábel nagy merevségű, esztétikus megjelenésű és könnyen kezelhető a kapcsolótáblában.
Az egyvezetékes kábel előnye az alacsony ár. Egyetlen vezetékkel rendelkezik, szabványos átmérőjű keresztmetszettel. A falba rejtett kábelezéshez tervezték.
A kapcsolók és aljzatok csatlakoztatására egyvezetékes kábelt használnak. A több szálból álló sodrat könnyen összetekerhető kapcsokkal vagy összehegeszthető. A nagy keresztmetszetű, 1 szálas kábel nagyobb mechanikai ellenállással rendelkezik. A merev anyagok műanyag dobozba történő beépítése különösen nehéz.
Többtűs kábel
Az ilyen típusú kábelezési anyag esetében a vezető elem több szálból áll, amelyeket egymásba szőttek. A rugalmasság növelése érdekében nem vezető kapronszálakat is be lehet szőni a szabványokban meghatározottak szerint.
Annak eldöntéséhez, hogy puha vagy kemény zsinórt használjunk-e, fontos, hogy figyeljünk a rugalmassági indexre és a megengedett hajlítási sugárra. Ez az anyag könnyen telepíthető és szükség esetén mozgatható.
Hordozható berendezésekhez rugalmas vezeték (zsinór) használható. A sodrott vezetékek összeszerelése lehetővé teszi a sárgaréz kapcsok használatát a kapcsoláshoz további szerszámok használata nélkül.
A fülek a csavaros csatlakozókhoz való csatlakoztatásra szolgálnak a préselés után. Ezeknek a rögzítőelemeknek a használata semmissé teszi a tömör vezeték előnyeit az ilyen típusú csatlakozásoknál.
A többvezetékes kábelt praktikus használni ideiglenes elektromos berendezések telepítésekor. Ez a fajta kommunikációs anyag könnyebben csatornázható, ami időt takarít meg a telepítés során.
A hang- vagy jelkábelekben az elektromos áram a vezetők felszíne felé tolódik. Ez azt jelenti, hogy az áramsűrűség a keresztmetszet közepén alacsonyabb. A nagy szálszámú huzalok előnye, hogy leküzdik a bőrhatást, kevésbé melegednek fel, és csökkennek a szállítási veszteségek.
Alkalmazási terület
Minden vezetéktípusnak megvan a maga rendeltetése, és a tulajdonságok lehetővé teszik annak meghatározását, hogy melyik vezeték a jobb: a többmagos vagy az egy szálból álló egyszálas. A lakásokban, ipari létesítményekben a villamosenergia-kábelek helyhez kötött vezetékeit egyvezetékes vezetékekkel szerelik.
A villamosított vasútvonalakon a kommunikáció ilyen vezetékekkel történik. Élettartamukat hosszú időre tervezték. A nem helyhez kötött vezetékeket olyan helyeken szerelik fel, ahol nagy a rezgés, ahol ismételt hajlításra van szükség.
Ezekhez a kommunikációhoz sodort vezetékek szükségesek. Ezért az áramot a forrástól a fogyasztóig továbbító háztartási és ipari hosszabbítókábeleket nagyszámú szálból álló anyagból készítik.
Az autókban az egyvezetékes vezetékek az elektromos vezetékek kisebb részét teszik ki. A telepítéshez leggyakrabban rugalmas kábelt használnak.
Választás a tömör és a sodrott vezeték között
Annak meghatározásához, hogy melyik a jobb: a sodrott vagy a tömör vezeték, fontos felmérni az egyes típusok előnyeit az elektromos áramátvitel ellenállási értéke szempontjából.
Az egyvezetékes kábelek fő előnye az alacsony ellenállás értéke 1000 folyóméterenként. Például egy 1 mm átmérőjű rézvezeték esetében ez a szám 18,1 ohm. Az 5. osztályú vezeték ellenállása 1,4 ohmmal magasabb lehet, ami a tűréshatáron belül van.
Ez az eltérés azzal magyarázható, hogy az egyes szálak átmérőjének csökkenésével nő az ellenállás. Még akkor is van kumulatív eltérés, ha sok egyes szál van összekötve.
Az egy- és többvezetőjű kábelek közötti fő különbség a telepítés módjában és egyszerűségében rejlik. Az elektromos berendezésekre vonatkozó előírások (EULA) a következő csatlakozási típusokat írják elő
- csavaros csatlakozások;
- szorítás;
- hegesztés;
- sajtókapcsolatok;
- forrasztott.
Az egy- és többvezetékes kábeleket különböző anyagokból lehet összekötni, amelyek kiválasztása a fémszálak átmérőjétől és számától függ. Egyvezetékes kábel esetén például jobb, ha a csatlakozást csavaros csatlakozókkal végzi el.
Ebben az esetben a csavarok nem nyomják össze a vezetőt, és az egyes szálak szilárdan rögzülnek az érintkezési ponton. Egy vezetőt könnyebb 1 szálból összekötni, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet többszálas kábelt hegeszteni.
Fontos megjegyzés: a kiváló minőségű vezetékek hegesztés közben megsérülhetnek, ami hátrányosan befolyásolja a csatlakozás minőségét. A préselés egy speciális szerszámmal történik. Ez a módszer bármilyen típusú vezetéknél alkalmazható. Kis szálkeresztmetszetű anyagokat szabad forrasztani.
Annak meghatározásához, hogy a többmagos vagy egymagos rézhuzal jobb-e a közművek telepítéséhez, fel kell mérni a telepítéshez rendelkezésre álló helyet. Ha a beépítés sok hajlítást igényel, könnyebb olyan anyagot használni, amely több rostot tartalmaz.
Kapcsolódó cikkek:
